Mit kaphatsz egy pszichodráma csoportban
A csoport biztonságos, elfogadó közeget teremt belső világunk lépcsőzetes felfedezéséhez és a változásunk elindításához. A dráma közegében olyannak élhetjük meg magunkat, amilyenek vagyunk, és lehetőséget teremt, hogy létrehozzuk azt, akik szeretnénk lenni, hiszen segítségével új válaszadási formákat tanulunk.
- Megélheted magadat olyannak, amilyen vagy. Vagy éppen amilyen lenni szeretnél.
- Támogató közösségbem lehetsz.
- Élményeken keresztüli változhatsz.
- Szabadon kifejezhetet az érzéseidet.
- A csoporttársak játékai által Te magad is fejlődhetsz, kapcsolódhatsz.
Csoportunk keretei
Csatlakozz egy szuper támogató csoporthoz!
A csoport biztonságot adó közegében, tapasztalt vezetőkkel lehetőséged lesz kívülről rálátni az elakadásaidra, nehézségeidre, illetve találkozhatsz mások hasonló történeteivel. Tegyél egy lépést, hogy létrehozd az egyensúlyt az életedben.
Időpontok:
A csoport alkalmak havonta egyszer, egy szerda napon lesznek, 14:00-20:00 között. A csoport időkerete összesen: 150 óra, amely kb. másfél év alatt zajlik le; tervezünk majd egy két napos intenzív alkalmat is, erről bővebb tájékoztatás késöbb lesz.
Helyszínünk:
Budapest belváros (4-6-os villamos Király utcai megállójánál)
Alkalmak díja:
22.000Ft/nap
Csoportunkat a Magyar Pszichodráma Egyesület szabályai szerint szervezzük.
Ha kérdésed van, írj nekünk: megegylepescsoport@gmail.com
Jelentkezem a csoportba
Balázs-Bereczk Eszter
teológus-lelkész, mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető
Gyermek korom óta, ahogy kezdtem érzékelni magam körül a világot, úgy láttam, hogy az életem hasonló egy forgószélhez, amiben sokszor másoktól és az elvárásoktól lemaradva botladozok.
Fiatalként nehezen találtam fogást a felelősségeimen, az iskola-, város- és karrierváltások között, újra és újra fájdalmasan búcsúztam a mély barátságaimtól. Az életem – és benne az emberi kapcsolataim – egy szomorújátékhoz hasonlított. Már attól féltem, hogy nincs remény a stabilitásra, megbocsátásra, megnyugvásra.
Visszatekintve önmagammal együttérzővé tesz, hogy akkor azt hittem ilyen a normális élet, hogy ez az egyetlen valóság.
Tíz évvel ezelőtt, azzal a kérdéssel érkeztem az önismereti drámacsoportba: „Miért vagyok egyedül, és lehet-e még rajtam segíteni?” Akkor, közel negyven évesen már túl voltam néhány segítői találkozáson, önismereti tanulmányokon, számos mély beszélgetésen a barátaim támogatásával. A személyiségfejlődésem azonban jelentősen nem mozdult előre. Sokat dolgoztam, szolgáltam, jelen voltam megtartó közösségekben, magamon mégsem voltam képes segíteni, hogy kiteljesedjek, nővé, feleséggé vagy anyává váljak. A remény még élt bennem a változásra, de nem tudtam hol kapok segítséget az elakadásomhoz.
Ekkor ismerkedtem meg a drámával, ezzel a dinamikus, mégis kíméletesen szelíd, és védelmet nyújtó, ugyanakkor életformáló módszerrel.
Egyszerre emberek, arcok, helyzetek jelentek meg a csoporttérben, mind ismerős és ijesztő, izgalmas, és megnyugtató. Mégis az volt a megélésem, hogy soha nem találkoztam még ennyi renddel az életben. A rend itt nem unalom volt, a kihívás nem vált kegyetlenné. Azonnal itthon éreztem magam. Ezekre a megélésekre nagy szükségem volt, hiszen magam számára képtelen voltam ezt megteremteni. A közös emberi sorsunk, a kapcsolatok őszinte, elfogadó biztonsága, amit a szívemben csak úgy hívok: bizalom.
Az első alkalmak után tudtam, hogy miután önmagamba már belenőttem, másoknak is segíteni fogok, hogy hasonló önismeretre és életbiztonságra jussanak.
Az önismerő útja azonban nem egy könnyen lezárható, kimérhető folyamat, és nem szolgáltat instant, automatikus változásokat. Aktuális kapcsolati kérdéseimben valószínűleg egy élethosszig szükségem lesz majd önismereti folyamatokra.
Sperling András
buddhista tanító, pszichodráma asszisztens
A pszichodrámával a 20-as éveim elején találkoztam először. Akkor már jártam egy ideje egyéni terápiába, mégis szinte véletlenül csöppentem egy induló drámacsoportba. Ami - így utólag nézve - az akkori útkeresésem sarokpontja lett.
Az első óra végén elhatároztam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Az azóta eltelt tizenöt évben jelentősen átalakult az életem, lett egy szerető családom, lettek céljaim, lett egy vezérfonala az életemnek.
Attól vagyok dramatista, hogy egy cipőben járunk, nem különbözünk egymástól. Én is hasonló folyamaton mentem végig, én is ugyanazon dolgozom, mint az, aki a csoportba jön. De én esetleg máshol tartok azzal a problémával. A dráma színpadán viszont együtt dolgozunk; lépésről lépésre.
Ki az akiben megbízunk, akire rábízzuk magunkat? Ki az aki hiteles lehet a számunkra? Talán még fontosabb kérdések ezek, mint az hogy a sok közül milyen önismereti módszert, irányzatot válasszunk.
Találkozzunk a csoportban!
havonta egy szerda, 14-20 óráig
Budapest belvárosa
megegylepescsoport@gmail.com
Lépésről lépésre
a pszichodráma csoportról
A csoporttagságról:
A tagság feltétele egy előre egyeztetett személyes beszélgetés, ami kb. 30-40 percig tart. Ezen az ismerkedésen lehetőség van a vezetőkkel találkozni, illetve feltenni a felmerülő kérdéseket. Ezek a beszélgetések folyamatosan zajlanak a csoport kezdetéig, a vezetők minden esetben időben visszajeleznek, hogy lehetséges-e a csoportban való részvétel.
Az első két alkalom lehetőseget ad arra, hogy megismerjük egymást,a második alkalom végén történik meg az elköteleződés.
Az elköteleződött csoporttagok vállalják, hogy részt vesznek a teljes folyamatban, illetve minden hiányzott alkalmat kifizetnek, függetlenül a hiányzás okától.
Mi történik velem a színpadon?
A pszichodráma megalkotója, Jacob Levi Moreno sírfeliratán – amit napokkal a halála előtt saját maga fogalmazott – ez áll: „Az ember, aki örömet és nevetést hozott a pszichiátriába”. Ez a mondat jól érzékelteti a pszichodráma mikéntjét: a módszer a játék és cselekvés alapú terápiák fundamentális modellje. Foglakozásainkon nagy szerepet kap a kreativitás és a rögtönzés. Csoportüléseinken a felgyülemlett feszültségekeinket, konfliktusainkat, lelki folyamatainkat, biztonságos, megtartó környezetben, jól meghatározott dramaturgia segítségével jelenítjük meg, hogy azután átdolgozhassuk/átformálhassuk, vagy elfogadjuk, megértsük a bennünk zajló dolgokat.
Hogyan épül fel egy alkalom?
- Mint ahogy egy komolyabb fizikai gyakorlat, úgy a drámajáték is a bemelegedéssel kezdődik, ezt általában célzott csoportjátékokkal érjük el, vagyis bemozgatjuk a csoportot a közös munkára és a résztvevőket hozzásegítjük saját lelki erejük forrásához, valamint az itt és most érvényes lelki témáik felfedezéséhez. Ennek a szakasznak a végére az egyes témák kikristályosodnak, és megtörténik a csoporttagok közös munkához szükséges érzelmi rámelegedése is.
- A következő, úgynevezett játékszakaszban megjelenítjük, a kiválasztott protagonistával – azzal a csoporttaggal, akinek a témáját éppen feldolgozzuk – a saját helyzetét. A főszereplő kiválasztja társai közül a játékának szereplőit. Ebben a szakaszban a cselekvéses átélésen van a hangsúly. Rögtönzött színpadunkon az „Itt és Most”-ban megjelennek a főszereplő témájához kapcsolódó történetek, szereplők és fantáziák.
- A játék csúcspontja körül általában katarzishoz érkezünk, nem titkoltan e miatt csináljuk végig a folyamatot, mivel ez a dráma esszenciája, ami fellazítja a rögzült viselkedési és gondolkodási sémáinkat, ezáltal helyet adva a bennünk újonnan formálódott kapcsolati rendnek.
- Ha egyszer szétszedtünk valamit, azt nem hagyjuk magára: elmélyülünk a közös munkánkban és idővel összerakjuk, ezért a játék utolsó részében új képet alkotunk az alapul szolgáló történet szereplőiről és témájáról. A csoporttagok és mellékszereplők saját életükből merített megosztásokkal kapcsolódnak a főszereplő történetéhez, ami segít mindannyiunknak az új fordulattal meggazdagodott jövő rendezésében.
„Amikor legelőször beszéltünk a felvételi alkalmával, éreztem, hogy soha ilyen kedves, megértő emberrel nem találkoztam és akkor eldöntöttem, hogy ebbe a csoportba akarok járni. Végül azt is megtapasztaltam, hogy ez a csoportfolyamat egy jól felépített és profin lebonyolított, játékos, mégis komoly évünk lett.”
Gabi
„Mindig maximálisan jelen voltál köztünk. Óriási empátiával, nyitottsággal és meggyőző szakmai tapasztalattal fordultál felénk."
Évi
„Imádom, amikor nevetsz! Ilyenkor én is mindig örömöt érzek. A szuperképességeid közül pedig az lett a legfontosabb nekem, ahogy felvállaltad előttünk a gyengeségeidet. Ez tett téged igazán emberré.”